2010. március 4., csütörtök

Ma reggel megint alig bírtam felkelni.Igaz nem sokat aludtam megint a kisebbik lánykám nem akaródzott a kiságyában aludni és még egy kicsit köhögött nem akartam magára hagyni.Nem baj majd délig pihizünk egy kicsit.Az oviba menet találkoztam a barátnémmal.Mintha semmi nem történt úgy mosolygott rám.Elgondolkozom ilyenkor hogy mi képes ennyire megváltoztatni egy embert annyira,hogy mindenkin keresztülnézzen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése